Valamivel több, mint hárommillió forintot ítéltek meg a nehéz sorsú, szerencsétlen gyilkosnak, Engel Zoltánnak, akit folyamatos attrocitások értek fogvatartása alatt. Mivel a rablógyilkos, szociopata állat nem érzi magát kényelmesen a dutyiban, beperelte a magyar államot a Helsinki Bizottság közreműködésével, és meg is nyerte a pert. Így az adófizetők fizethetnek.

Engel egyébként ráment a pénzkeresésre, a tegnap esti Naplóban közölték, hogy akartak vele interjút készíteni, de csak pénzért nyilatkozott volna, Tvrtkóék pedig nem akartak fizetni. Igazuk van.

Ha valakit érdekel a gazember ömlengése,itt elolvashatja. Beszámol az őt ért komoly veszteségekről, illetve lelki problémáiról is. Nem említi azonban Borsos József rendőr főhadnagy családjának lelki problémáit, csak azt, hogy neki pelenkát kell hordania, és ha a dolgát végezné, cellatársai jóindulatára szorul, ugyanis nem kapott ápolószemélyzetet. Hát kérem, nem csak áplókat nem kapott, de kötelet sem a nyakába, pedig azt is megérdemelte volna. Örülhet a fene nagy úniós törekvéseinknek, mert így esély sincs arra, hogy a hozzá hasonló férgeket az emberiség oda tegye, ahová való: jelöletlen sírba. A gyilkos parazita egyébként a világhírű harmónikaművész, Tabányi Mihályt óhajtotta volna megszabadítani értékeitől, mikor a nyomozó megsebesítette őt. A rendőrnek egyébként ez volt az utolsó cselekedete, ugyanis Engel, miután megadást színlelt, szíven lőtte. Sajnos nem sikerült a gyilkost rendesen telibe trafálni, de bízom benne, hogy a sors ezúttal is igazságot tett, és valóban kellemetlenebb lesz neki a hátralévő élete tolószékben, mintha meghalt volna. Én egyébként nemcsak ápolókat nem adnék mellé, de még a kerekesszékét is elvenném, kússzon a pondró a földön. Oldja meg az életét, ahogyan akarja, vagy a megítélt millióiból fizesse az ápolókat. De mondok jobbat: utalja át Borsos főhadnagy családjának, mert jobb helyeken ilyenkor az elítéltet kártérítésre is kötelezik.

Erre vonatkozóan a Helsinki Bizottság unott hangú képviselője csak annyit reagált, hogy Engel megkapta a büntetését, innentől kezdve csak az számít, hogy hogyan bánnak vele. Ha így gondolja, legyen így, ám mint Engel úr eltartója (ti. adófizető állampolgár), szeretném nyomon követni a napjait. Szeretném látni, ahogyan büntetik. Nem nyaraltatják egy magánzárkában, hanem büntetik. A Helsinki Bizottság azt mondja, mivel a gyilkos megkapta büntetését, ő már csak egy elítélt a sok közül. Ha ez így van, akkor semmi kedvezmény nem kell neki. Hisz ugyanolyan elítélt, mint a többi. Minek akadálymentesíteni az udvarra vezető utat? Minek külön zuhanyzó, meg wc neki? És leginkább minek kárpótolni azért, amit a többi rab nem kap meg?

Leszögezem, hogy minden tiszteletem azoké, akik kerekesszékben méltósággal élik mindennapjaikat, és nagyon boldog lennék, ha az ő életüket is megkönnyítené a főváros, jelesül fel tudnának szállni egy trolibuszra, vagy vonatra, esetleg be tudnának ülni egy moziba, vagy egy színházba. De ez nem olyan fontos, mint egy szociopata gyilkos kényelme.